Hinata sky

Hát, szombaton voltunk egy Mikulás talin, ahol is sok olyan édes kis barátocskámmal találkoztam, akiket régen láttam, Most itt 3 ilyen egyént említek, Hieit, Pikkont és Nejit. Pikkon, nem volt felhőtlen hangulatban, legalábbis én ezt szűrtem le... hát, majd összehozok vele egy random találkozót, mert ennyi emberrel, mint amennyi most volt ott, nem lehet rendesen, klikkesedés nélkül ellenni. Nos, így aztán én is klikkesedtem, de ennek többek között olyan oka is volt, hogy drága "szingli akarok lenni" többé nem szingli... oké, ez kissé nagyon mellbevágó volt, de mind1, a lényeg, hogy Naga, Tamás, és Neji végig velem foglalkoztak, és nagyon jól éreztem magam velük :) Naga, köszönöm, a beszélgetést, nagyon jól esett kiadni magamból, és sírni egy kicsit. Tamás, Neji, hihetetlen srácok vagytok, egyszerűen imádlak mindkettőtöket, Tamás, nem haragszom a szemüveg miatt, balesetek történnek, és ez csak egy szemüveg! Neji, köszönöm, hogy kikísértél, és köszönöm, hogy ölelgettél, és hogy bár szerintem észrevetted, hogy elég szarul vagyok, de nem kérdeztél rá, egyszer el fogom mondani, bár szerintem úgy is tudod... Varjú... hát, 2. láttam ezt az embert, és oltári egy alak! :D Olvasott, de remélem elmondja majd, hogy miről szólt pontosabban a könyv, mert a borítója, és az eddig elmondottak alapján érdekes! Amúgy, ő is Hógolyózott velünk... Nos, az okos, és értelmes olvasó most teszi fel a kérdést, hogy Honnan szereztünk mi havat Budapest kellős közepén, a WestEnd tetőteraszán?Nos, felfedem titkunkat, a jégpálya takarító izé takarította le a pályáról... És eltalált egy hógolyó, és a szemüvegnek nyekk! De nem lett baja, csak a keretnek. Szóval most egy ideig vaksizom, de nem baj... 

Oké, vasárnap nem voltam misén, szánom bánom, de tényleg nem mentem el, és ezt csak lustaságból, illetve, reggel annyira aludtam, hogy apuék nem tudtak kirobbantani az ágyból... fel se tűnt, hogy fel próbáltak kelteni...  Mind1, mentünk anyuval fogadó órára, én sorban álltam, ő meg hallgatta a dörgedelemeket, hogy miért nem tanulok jobban, és hogy a nyelvekből csak a szavak nem mennek, és ezt hogy képzelem, anya meg kiállt értem!!! Közölte, hogy ez természetes, hisz diszlexiás vagyok, és az ilyenek csak alkalmazni tudnak,elvi síkon mozogni, csak nagy nehezen... és sajna ebben igaza van... nekem most más sokadszor veszem észre, hogy egész másképp jár az agyam, mint sok másik embernek... teszem azt,jóval túl szárnyalom az embereket beszéd készség színterén, spanyolon is, még el se mondta mi a feladat, már felfogom, azonnal tudok válaszolni, amint a kreativitásomat kell használni, minden önálló feladatot remekül megoldok, bármiről tudok beszélni, és el is tudom hitetni az emberekkel, hogy még értek is ahhoz, amiről beszélgetünk, mindent előtudok adni, de amint csak úgy spontán szavakat kérnek tőlem, elvérzek...  Sajnálom... Matematikában ott szenvedek, hogy tudom, az elméletet, tudom,a szabályokat, de nem tudok számolni, illetve igen, de valahogy mindig máshogy látom logikusnak a műveleti sorrendet, mint ahogy csinálni kéne, is itt rontom el... De egyébként minden tanárom imád engem... amúgy tök poén, hogy engem minden tanárom imád... de... én nem teszek semmit azért, hogy szeressenek... még csak nem is szoktam nyalizni, semmit!!! akkor... lehet, hogy pont ezt szeretik bennem???

Mai nap volt a szalagok megáldásának ünnepe, ami érdekesen indult, mert a Borároson Naga feltette nekem azt az indiszkrét kérdést, hogy fehér, vagy kék egyenruha kell? és ekkor hasított a fejembe a felismerés, hogy az én egyen göncöm biz otthon pihizik a szekrényemben... Tehát,a kengyelfutó-gyalogkakukkot megszégyenítő gyorsasággal megtettem át a koliba és próbáltam göncöt vadászni, ami második próbálkozásra sikerült, mikor Juszuf is megkerült, és kiderül, hogy az ő gönce is az igazak álmát alussza, a szekrényében...Fanni! Szeretlek! Ez, most úgy jött, hogy Fanninak 3 szoknyája, és 2 kék blúza van... ergó, megkaptuk tőle kölcsön. és CKY-t is szeressük, mert ő meg nyakkendőt kölcsönzött nekem!!! Ergó, AMEN!!!  Oké, első óra elmaradt, a másodikból pedig csak egy kicsi let megtartva... onnantól rövidített órák, amik kiestek, mert annyira megerőltettem a szemem, hogy egyszerűen... tényleg csak foltokban emlékszem... reméljük, elmúlik...

Végeztem a Végtelen történettel, ma hazafelé a buszon, és végig bőgtem az utat... És most azt tudom mondani, hogy én is Fantáziába akarok menni! Csak hogy találkozhassak minden szereplőjével...Miért kell vége lenni egy történetnek, ami ennyire jó? No, mind1... most még nem tudom eldönteni, hogy mit fogok olvasni, de jelölve van "A titkos kert" "Bridgette Jones Naplója" és még egy 3. könyv, aminek nem jut eszembe a címe...  szóval, hajrá csajok! Ja, és említés... Nib haláli Kawaii!!!

Feliz Papa Noel, para todos!!! /spanyol/

Dobre Mikulas a tyi!/szlovák/

Remélem szlovákul tényleg ír mondják de ebben nem vagyok biztos!

Szóval remélem nekitek is sok fincsi csokit, és csizmás egyént hozott a gyanús szakállas, piros szabadidőruhát viselő bácsi! ^^

Most inkább egy meseként mondom el, mert úgy nem fáj annyira... ez egy szakasza az életemnek, amit most végre le akarok zárni, tökéletesen!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, és egy fiú, akik nagyon jó barátok voltak. Kettejük közötti furcsa kapocs volt, hogy mind ketten egymás kerítői voltak. Sajnos, a dolog félre sikerült, mert az a fiú, és lány, akiket egymással akartak összehozni, szóval ők ketten lettek egy pár. Két főszereplőnk hosszú ideig búsult, és vigasztalták egymást, míg nem egymásba szerettek. Eltartott egy ideig, míg be merték egymásnak vallani érzéseiket. A lány, olyat tett, amit még soha, kitárta a szívét neki, minden titkát megosztotta vele, mindenét neki adta. Repültek, szárnyaltak a boldogságban. Sok mindent átvészeltek együtt, mindenki úgy gondolta, tökéletes pár. Ám ekkor történt, hogy lányt eltiltották kedvesétől, 1 hónapig, minden éjjel szenvedett, vágyakozott utána, rendületlenül, sőt egyre hevesebb tűzzel égett a láng a szívében. Ám, ahogy a lány szerelme nőtt, a fiúé épp úgy csökkenni kezdett, vagy egyszerűen csak elfeledte milyen volt a lány közelében lenni, és szakított vele.Teltek a hetek, a lány elhullatta minden könnyét,lassan, elkezdte felépíteni szilánkokra tört szívét, s mikor úgy érezte, hogy újra a fiú szemébe tud nézni, a fiú elmondta neki, hogy beleszeretett, valaki másba, és most annak a lánynak napjait színesíti. Ekkor főszereplőnk szíve ismét összetört, az a kevéske, amit újjá épített, porrá zúzódott, és ismét sírni kezdett. Hosszú ideig nem tudott emberek közé menni, sokan vigasztalták, de ő nem talált vígaszt sehol, és senkiben. Egyszer, rosszul döntött, mert azt hitte, beleszeretett egy barátjába, ám sajnos ez nem volt igazi szerelem. Mikor erre a lány rájött, azonnal véget vetett a kapcsolatnak. Ám mikor ez megtörtént, a srác, akit még mindig rendületlenül szeretett, felvillantotta előtte a halvány reményt, újra foglalkozni kezdett vele, újra érezte azt a figyelmet, amire mindig vágyott. Azt, amit csak az a srác adhatott meg neki.Ám hamisnak bizonyultak a szavak, hazugságvolt az egész, mert nem tiszta érzelemből szóltak. Azt hirdették, "szeretlek" de mégsem voltak elég erősek ahhoz, hogy visszataláljon a lányhoz. Ekkor hosszú ideig a lány még csak esélyt sem adott senkinek sem, hogy a közelébe férjen. Ám nem volt elég boldog így, és hosszú idő után valaki a szemébe nézett, és a lány ismét kitárta a szívét, teljesen átadta magát, mikor ezt az első fiú megtudta, dühös, és féltékeny lett, fejéhez vágott mindent a lánynak, azt mondta "látom már nincs rám szükséged!" és ezzel a lány szívébe szírt egy tőrt, holott, a lány nem felejtette el őt, hiszen ha egyszer beleszeret valakibe, mindig szereti. Ám továbbakart végre lépni, csakhogy, rossz embert választott hozzá, mert mint kiderült, ez a másik fiú, nos ő is már foglalt volt. A lány szívét sokadszor is eltörték, látott csókokat, és minden képnél nagy reccsenéssel egy újabb repedés keletkezett megkeményített szívén. Aztán ez a szívnem bírta tovább, és darabokra tört.És a lány kétségbe esetten kutatni kezdett valakit, aki kedves szavakkal újra kovácsolja a szívét, talált is, ám csak barátokká tudtak válni, mert nem volt több érzelmük a másik számára. Aztán történt valami, ami felélesztette a reményt a lányban. Először az első fiú kapcsolata ment tönkre, aki azt mondta neki, hogy "most egyedül akarok lenni" Ezt persze a szerelmes lány azonnal lehitte, megértette, és elhatározta, hogy várni fog a fiúra, addig nem fogja zaklatni. És akkor a második fiú kapcsolata is szétment, és ez a fiú is azt mondta, hogy most várni akar, hogy rende szedje az életét. Természetesen, a lány neki is megbocsátott, és mivel mind két fiúhoz erős érzelmek fűzték, úgy döntött, hogy várni fog mindkettőre, és segít nekik. Hogy miért: mert ő ilyen. A másodiknak lett egy barátja, akivel nagyon jól elbeszélgetett, és nagyon jól érezte magát vele. Bá5 a lányt biztosította, hogy barátságnál nincs kettejük között több, a lányszíve mégis megrázkódott, és megrepedt. Nem sokkal később, az első fiú, úgy döntött, hogy már nem érez a lány iránt semmi, és így összejött a lány egyik barátnőjével. A lány szívéből ekkor hatalmas darab hullott a földre, és olyan kicsiny darabokra esett, hogy a lány már nem tudta összekapargatni, örökre odaveszett. A barátnőjét pedig nem tudta tovább úgy szeretni, mint eddig, ahogy a fiúban is mérhetetlenül csalódott, hogy az még napokkal ez előtt is táplálta benne a hitet, és a reményt.  Ő lett volna az első olyan ember, akivel egy életet tudott volna tölteni, és minden nap csak érte élni.

Nos, hát most itt vagyok, egy aprócska szívvel, és nem tudom mi lesz most... vagy hogy hogyan tovább... (Link a képre kattintva... ahogyan érzem magam...)

A mai napot több rendűen is nevezhetem, az osztály értelmi állapotának tökéletes katasztrófalitásának... (van ilyen szó?) Mire is gondolok eme enyhén borkolt mondattal? Reggel, akár hány, beérek a Suliba, ruhatárnál elsétál mellettem Nib, aztán vissza fordul, és közli, hogy megvár... már nem tudom miről beszélgettünk, de a lénbyeg, hogy Julcsi is befutott, ergó őt is megvártuk. Edig, még egy teljesenszokványos nap, azt kivéve, hogy Nib cseppecskét rózsaszín ködbe volt burkolózva, és mint ilyen, csodálkoztam, hogy nem nyalt el a lépcsőn... Oké, nem baj, felérünk az osztályba, ahol Nib sürgősen neki áll a Latin szöveg szótárazásának, és pedig közöltem Juszuffal, hogy "tudom, hogy neked minden vágyad,odaadni nekem a latin szótáradat!" mire ő közöolte, hogy nem minden vágya, de odaadjaés áthajította az osztályon... erre Nib azonnal leszűrte, hogy repkednek körülötte a latinszótárak, mire hozzáfűztem, hogy nem, mert csak átutazóban volt! Aztán, támadt egy ötletem, hogy dobjuk ki a szótárt az ablakon, de én a Julcsiét nem dobom ki, max a sajátomat, természetesen Julcsi azonnal közbeszólt, hogy az övét is kidobhatom, Gemma úgy is biztos elkapja... 

Nos, ezek után azt hiszem, következtethető, hogy milyen hangulatú nap volt a mai... Neeem baj!

Latin után, Bioszunk volt, amin a laptop Nib bevallása szerint, az ő negatív energiamezeje miatt kapcsolt ki... Tévedek, vagy a rózsaszín felhők, és a negatív energia ütik egymást? És mi lesz abból? TORNÁÁÁDÓÓÓÓ!!! (nem kell beszólni, tudom, hogy jiből van a tornádó, csak valamivel ki kell fejezni a mai érzelmi viharokat) Ja, ma annyira fura nap volt, hogy én is bőgicséltem egy sort, az ablaknak fordulva, és senki nem vette észre, mert zenehallgatásnak állcáztam "...de ez már egy másik történet, aminek elbeszélésére, majd más alkalommal kerül sor." Talán egy újabb novellámban. 

 Oooké!Biosz órai találékonyságom kimerült abban, hogy elkezdtem Nib, és a körülöttem élők fülcimpáját birizgálni, aztánVerától-Veráig dőlöngéltem, és minden Verát-érésnél közöltem, hogy "ding" aki azt gondolja, hogy utánna azt is mondtam, hogy "dong" az téved, mert én nem vagyok következetes! Ergó, elvoltunk, Aztán Egy Afrika álklatvilágát bemutató filmecskét néztünk, pár barátnőm elbeszélésében, ahol a "Hakuna-matata" c. dalt, spanyolul hallgattuk meg... mire közöltem, hogy "ez most spanyolul megy" Nib:"tényleg, így még nem is hallottam." kb 3 perc múlva valaki hirtelen hangos hóhajtással konstatálja, eme felfedezésemet, és mindenki visszhangozta... ennyit az eredetiségről!

 Eddigi évben elkövetettbiológiai aranyköpések:

-A pingvineknek nincs lábuk! /NIB/

-...De nem vízállók! /FANNI/

-...A macskám olyan, mint egy oposszum! /RADNA/

Minden Emesének köszönjük!

 Oké, akkor hittan! Zoli atya ma nagyon fáradt lehetett, mert kb olyan össze-vissza beszélt, mint a Gumimacikban a varázló maci, aki mindíg felcserélia szavak elejét, vagy végét... Egy idő után úgy döntött, hogy inkább a kérdéseinkkel foglalkozik, amelyek közül, ma végre megtudtam volna a sajátomra a választ, csakhogy, a drága Hátulsó padsor 2 szóból eltudja dönteni, hogy melyik volt, és melyik nem... Szóval ezért most grrrr..... de mind1!

Akkor most Hittanon elsütött hülyeségeink következnek: az eddigi évben, nem csak a mai órán!

-Most lehet, hogy rosszul írom helyesen! /ZATYA/

-oltárcsókot nem csókol!

-Hoztam ektek valamit, amivel most szembesültem, hogy létezik...

-Magnót?  (Zatya vs. Panna)

-De akkor ki hozta le őt a hegyről?

-Milyen hegyről? Hol van ő a történet szerint?

-...a pusztában... (Anica - Zatya - Anica)

-...hogy hívják ezt a kis kendőt?

-Mit? Istennőt? (Zatya- Anica)

- ... három óránk van arra, hogy kivégezzük Jézust... /Zatya/

-Nagyvent harmadik vasárnapja...

-...nézd, az előfordul olykor, hogy Nagyböjt negyedik vasárnapja december 24-dikére esik...!

Szóval, alkottunk! Aztán Volt ma olyanunk, hogy Spanyol:

 A meglepetés, meg a videó kamera volt, mit a Kistanárunk hozott magával, hogy felvegye a jeleneteket, amiket előadtunk... Hát, 1 dolog, hogy elfelejtettem a fele szövegem, a másik meg az, hogy mikor a részünknek vége lett, sógom a bocsinek, aki a rendező szerepében tisztelgett, hogy"final" vagyis hogy vége mire, ő nagy édesen közölte, hogy "igen! " mire én hangosan visszamondtam, hogy "de ez a te szöveged!" OKÉÉÉ megint röhögött az osztály a dolgon... de böszke vagyok magamra, mert a szöveg nagy részét én írtam!!!

A tövábbiak nem nagyon érdekesen, kivéve, hogy Esztivel jöttem haza, aztán felszálltam a hévre, és Sólyommal találkoztam szembe, és megajánlottam, hogy levágom a haját, ha akarja, azt mondta, hogy rendben! Majd bejelnetkezik hozzám!!!

Húú, hogy is van az a dal? valami olyasmi szövege van, hogy ...Elegem van abból, hogy nem érted, miért halad a szembejövő sáv, ha végre már csak magaddal törődnél, könnyebben haladhatnál!... igen, meg van benne olyan is, hogy "a világ fejtetőre áll" hát, szerintem tök sokszor érzi ezt az ember... Ma megint megkaptam, hogy zárkózott vagyok... én nem tudom, ha én vagyok zárkózott, akkor ezeknek ki a nyílt? De most komolyan! Miért lesz zárkózott egy ember, ha nem szokott magáról beszélni, csak akkor, ha kérdezik... eddig 1 embernek tudtam kérés nélül beszélni a múltamról. Nos, hát ez megint érdekes gondolatmenet, de hát most akkor mi is legyen? van ennek mos értelme, vagy nincs? Már megint cikáznak a gondolatok a fejecskémben, mint az villámok, és Hála Felagundnak, épp azon agyalok, hogy "miért ment át a csirka ez úton?"  Learagadtam Keselyűstöknél, aki ugyebár egy szép fehér paripa... nyos, vagy az írom, hogy "nyihaha" vagy "Ló vagyok, te marha, nem tudok beszélni, írni még annyira sem!" ha ez utóbbit írnám, tuti lecsúsznánk a -4000 pontra! Na, kipróbáljuk? Nem!

Mai nap tanulsága Móni számára, hogy Hinata cimbalmozott, 10 évig! 

-ezt én eddig miért nem tudtam?

-nem kérdezted!
-de sosem mondtad!

Na, ennek a beszélgetésnek hosszú folytatása lehetett volna, de nem lett. 

"de csak várj még, csak 1 kérdés: Tényleg meg hülyültél?" 

 Andi megírja a verssorokat, én alá költöm a dallamot! legalábbis ezt szeretném, de kérdéses, hogy belemegy-e.

Nos, most olyan tévémaci feelingben bújnék ágyba, de tartja bennem a lelket, hogy ma már hétfő van! mintha nem is lett volna hétvégénk... Mert nem is volt? 

"hát ilyen ez az élet, pofonokat adni kell, kapni kár!"

És, most egy jobb horog, és hogy szimmetrikus legyen, itt egy bal is, hopp... mellé ment, nesze még 2 hát, most sem szimmetrikus csinálok mág párat, akkor az egész fejed lila lesz jó? 

Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, hol a lovad?

Nibbel csinálni kell valamit, mert belőle nem lenne inpozáns idegroncs, és kikérem magamnak, az én barátaim ne legyenek idegroncsok! Itt csak én lehetek az! Nos, Én, mint Dani, aki mellesleg Nib inkognitó pasija vagyok, lehet, hogy ki leszek ütve? No, nem baj, akkor majd ünnepélyesen átadom kezét a konkurens nem konkurenciának! 

"Csak álmomban látlak, annyi magány után, most hallgatok, részeg vagyok, de nélküled úgy is szomjazom.Furcsa árnyak az égen, el kisérnek hozzád, mikor felülrőlérzem a vihar szagát, megfagyok! "

Csörrrrr-csörrrrr telefon! hmm... nem keresett senki!

...tudod, nem egy új dolog...

 Haj, de hogy Istennek könnyebb volt véghezvinni, mint nekem kiagazodni az élet kusza ösvényein, abban most nagyon biztos vagyok!Mi van velem? Vagyis, hogy Mi ütött belém? egyik nap minden happy, szuper, és jól vagyok, más nap, pedig beköszönt a Gyűrű háború. És akkor ézem, ahogy levágom Szauron kezéről a Gyűrűt, és jéghideg ujjaimhoz ér, és melegség árad belőle... aztán felhúzom magamra, és egyszer csak hátba lőnek az orkok... utánna gollam vagyok, és"kiütök a nyeregből" valakit, hogy hozzám kerüljön. Megszereztem, újra érzem a melegséget... aztán elhagy a melegség... Aztán újra megtalálom, a kezemben van, és a zsebembe csúsztatom... vajon lesz erőm magamtól lemondani róla? És akkor most Gandalf vagyok, aki épp rá akarja beszélni Bilbót, hogy hagyja a gyűrűt is Frodóra, és Bolbó nekem ront, hol ott csak segíteni szeretnék... ezt most rá lehet húzni egy fejezetre az életemből... Óóóóó ember! Mint egy rossz szappanopera! Lassan tényleg azzá válik! De én nem vagyok se hősszerelems, se gyönyörű királylány... na persze... gyönyörű...

 Szeressük az orrcseppet, mióta használtam, egyre kevesebb a trutymó! És Bravo Tantum Verde! tényleg hat! Nibci-mindent bele! melletted állok! Bár, idegi roncs vagyok, neked ez ne következzen be!

És, most egy állítólag őszinte kritika az általam írt minden hülyeséger, egy barátomtól... szerintem elfogult egy kicsit! 

A te írásaidat nem tudom megmagyazázni, hogy miért jó olvasni! Egyszerűen, csak megszólítanak, ha valaki elkezdi, kényszert érez, hogy folytassa a kalandokat, hogy átéle azokat, és megtudjon minél többet a világról, ami benned van. Igazából, én téged az írásaid alapján ismertelek meg... azokban valahogy, magad vagy, nem az a sok álarc, amit az embereknek kifelé mutatsz. Pedig... olyan érdekes, és összetett ember vagy, hogy az hihetetlen. Mond sosem gondoltál még arra, hogy Fiataloknak tanácsadó legyél? Szerintem feküdne neked ez a munka! De most komolyan! Tökre átlátod, hogy mi járegy fiú, és mi egy lány agyában, és valahogy mindenkivel tudsz kommunikációs kapcsolatot létesíteni. És sosem adod fel (hozzá főzés: pedig, most közel állok hozzá) bármilyen nehéz legyen is a helyzet... Az írásaid olvastatják magukat, akkor is, ha csak mese, vagy hasonló! Mikor először meséltél nekem a hullócsillagokról, amitnekem találtál ki, újra úgy érezte,. hogy anyu odaült az ágyam szélére megfogta a kezem, és mesélt nekem egy szép történetet. Nem tudom miért, de sokszor annyira anya tudsz, lenni, hogy felülmúlod a többieket, akiknek pedig már rég van kölkük. Nem tudom hogy csinálod, de mindíg sikerült felkelned, és megírnod a történeteket. Sokat gondolkodtatsz a történeteiddel azon, hogy nonnan veszed ezeket? Hogy hogyan tudod így elfogni az emberek érdeklősését? hopgy ha harcról meséltsz, ott állok, és harcolok, ha szépet mesélsz, és is gyönyörködöm. Annyira máshogy írod ezeket, mint egy Anita Blake vagy Vavyan, vagy akárki! Vicces, de annyira az emberek lényegét mutatja benne! mikor a névtelen történetben az elejénírod, hogy Phill a tüközben nézi az alakját, és hogy miket gondolt/gondolsz az annyira emberi, annyira tényleges gondja a világnak! Nem értelek téged! Folyton azt mondod, hogy még csak egy kislány vagy, de amit olvasok, az alapján te rég nem vagy kislány, hanem egy felnőtt, érett nő, vagy, aki tudja, hogyan szóljon az emberekhez. Más kérdés, hogy rengetek támogatásra van szükséged, de kinek nincs? és te mégis úgy hiszed, hogy mások nyakában lógsz, az 1000x át ismételtr, és kiadott problémáiddal, pedig jó az, ha sokszor elmondod, felteszed magadnek és másnak is a kérdést, mert csak így érzed, hogy teshetsz valamit.Tudom, hogy sok benned akétség, de hidd el nekem, hogy nincsnálad érettebb lány ilyen korúan a világban! Furi vagy, de nem baj, mert így szeretünk, és jó a közeledben lenni, mert mindent úgy tudsz fogadni, hogy mosolyogsz, és az az édes kis vigyor van az arcodon, amir annyiszor láttam, és mégis mást, és mást jelent! Ezt a vigyorodat nem lehet fényképpel megörökíteni, bár tudod, hogy imádom a képeket, de ennek a mosolynak egy monoton utcánés egy zárt szobában, vagy egy barátságos helyen, akár a sulidban, más, és más jelentése és érzele van... Emlékszel, hogy együtt olvastuk a végtelen történetet: Emlékszel a "régi királyok városára"?Folyton azzal jössz, hogy szeretnéd előről kezdeni az életet, és elhagyni a multat, de ugye tudod mit mond a majom Barnabásnak? "Azt már nem! Azt már nem! -kaffogta - csak addig kívánhatsz, amíg emlékszel a világodra. Ezek itt minden emléküketelherdálták. Akinek nincs már múltja, jövője sincs. Ezért is nem öregszenek. Nézd csak meg őket, hnnéd, hogy némelyik már 1000 éve vagy még régebben itt van? De olyanok maradnak, amilyenek voltak. Számukra már semmi sem változik, mert ők maguk sem tudják megváltoztatni magukat soha."

Ugye, hogy rémlik ez neked is?  Köszönöm, hogy elküldted azt a novelládat, Hű, sok év múlva, ez valóságos vagyont fog érni! Egy kézirat a szerzőtől... hűűű!!! már alig várom, hogy jöjjenek az újságírók, és én azt mondhassam nekik: "Igen, jó barátnőm..." de tényleg, tök jó lenn!

Azt kérte, hogy ne mondjam meg, hogy ő írta... hát, nem is nevezem meg! De köszönöm... szeretek ilyen pastai levelet kapni... jó érzés, és személyesebb!

Ne, nem vagyok egyedül, az én élet-animémben rengetegen vannak, semmiképp sem vagyok egyedül,. csak hajlamos vagyok ezt elfelejteni "tudod, vár még rám néhány mozdulat"És néhány nagy is, és ugyan nem tudom, hogy meddig tart még ez a nyavalya, ami rám törte az ajtót, és hajnal háromkor szól, hogy nem kapok levegőt, de legalább nemfulladok meg! Megint szánalmasan optimista vagyok, de igazából ez csak egy fajtája a túlélési ösztönnek! Sőt, ez egy életérzés! a TR-ben, még mindíg nem jutottam előrébb, de nem baj, néha kell azt is pihiztetni! És most megint "megölelném, az egész világot!" Szóval, most csak annyit, hogy Tárd ki a kezed, és emeld a magasba: öleld meg az eget! most tárd kí őket újra, és fordítsd a földhöz: most ők it öleld át! Legyetek ti is egyéniségek!

Húúú, nem tudom hogy ismerőes-e valakinek a "folytassa..." sorozat, nem tudo miért, most ez jutott eszembe, oltári volt! A másik, ami most bejutott az agyam helyére, hogy "az oroszok már a spájzban vannak!" Na, miből idézte? Igen!!! Tizedes, és a többiek hát, az is oltári nagy!  Szeressük az ilyen filmeket! Még egy kevdenc, amit hamarosan adfni is fognak a tele-vízióban "A kincs, ami nincs" igen, a 2 pofozó művésszel, őket is szeressük! Ma, Hazaértem, és bevágódtam az ágyba, a ruhákat az épp működő radiátoromra teleportáltam, és pihiztam... Aludni, sajnos nem sikeredett, mert mindíg, mikor zuhantam az álmok birodalmába, egyszercsak valakinek hiányozni kezdtem, úgy hogy csak fetrengés lett belőle, aztán alászállottam a szobámból, Neocitrancsot ittam(gondolván, hogy legalább az illúzióm meglegyen a gyógyulásra) és, diós péksütöt tömtem le a torkomon... nos, ezt a műveletet, csak azok érthetik meg, akiknek szintem van drótkerítés a szájukben, nevezetten a fogukra ragasztva, és tuják, milyen pokolian rossz, ha az embernek meg van húzva... Szóval tényleggyömöszöltem... ja, és ez után jött egy nagy tál meleg leves, ami sajtos foghagyma volt... de nem érdekel, és szeretem a foghagymát, pasim meg úgy sincs, hgy tiltakozzon ellene, majd ha lesz akár csak érdeklődő is, nem fogok ilyeneket fogyasztani ! Oké, teve előtt ma megnétem egy visses kis roncsi filmet, " Én, és a hercegem" nos, a herceg mimikája kísértetiesen hasonlított egy nyáróta sokatcsukló emberkéére, a kinézete nem, csaki a mimikája, ergó megláttam ugyan azt a mosolyt, és leöntöttem magam a levessel... forrróóóóóóó!!!! na, mind1, a pólómnak is ízlett biztos! XD 

Mai nak, vagy 4x fogták rám, hogy sírtam, pedig nem, csak nátha-influenza bácsi miatt tele van a fejem trutyival, aminek különleges képessége, hogy fejfájást okoz, és az ember lánya nem tudja hogy ez most trutyi, vagy egy fogalazódó gondolat volt, ergó kb úgy jártam ma mint, akinek leszívták az agyát, ami nincs messze azt igazságtól, de inkább csak azt mondom, hogy az agyam helyét átvette a trutymó, és nem tudok gondolkodni... A nap másik híre, hogy Nibci-rapci inkomplett barátockája vagyok, Köszönjük Emese(Maglor)! ÁLLÍTÓLAG VESZÉLYES VAGYOK... NYIHIHI... RETTEGJETEK!!! Másik hír, hogy Emlékszik valaki még rajtam kívül arra az előszóra, mit valahogy úgy kezdtem: "Ez a történet kezdődhetne úgy, hogy: egyszer volt, hol nem volt..." nos, készül az első fejezet!  Igen, köszönöm a tapsot, igazn nem kellett volna... 3 színnel írom a kis mesécskét, melyben kivételesen, nem tervezek semmi éjjszakai jelenetet sem... tudom ritka... Na!

Pszichopata vigyor díszeleg az arcocskámon, mert Nibcinek tudom mit akok karácsonyra, őnéki sejtelme sincsen, ahogyCala is csak annyit tud, hogy könyv. Már arra is rájöttem, hogy Panna, és Juszuf mit kap, már csak Fanni, és Kata kell... Na, alakul! Ma, több összefüggést láttam a dolgok mögött, mint eddig bármikor... még, a latinban is felfedeztem valami logikát, nos, ez vagy azt jeleni, hogy agyamra ment a takony, vagy hogy kezdek megőülni, c.) variáció, hogy a latinhoz nem szabad gondolkodni, d.) pedig, hogy csak képzeltem azt az összefüggést... Csak szerintem ellentmondásos, hogy szinte azzal kezdem, hogy nem tudok gondolkodni, most meg latin összefüggéseket látok???? 

Halló, észrevettéket, hogy újra használom a sárga kis fejecskéket a szövegben? Alakul Hinta csán alakul! Félelmetes, hogy az ovisok mennyire tudnak irántam érdeklődni!!! Ez azt jelenti, hogy én csak a nálam jóval fiatalabb, és jóvalöregebb korosztályt fogom meg! Hurrá! csak vicceltem... Nem röhög, együtt érez! Igen, Nibci ez, neked szólt!Ma annyi hülyeséget összehordtam, hogy már nem is emlékszem, hogy mivel boldogítottam szegény Katát... De megmutattam neki a Baka song-ot

Rá kellett jönnöm, hogy imádom a rokkosított ír stílusú zenét! Ja, érdemes a képekre kattogni, mert megpróbálok linkelni velük vidiket... a mai nap 2 kedvenc daláról van szó!

És megint csak patakokban folynak a könnyeim, és nem tudok nekik megálljt parancsolni...